Vagy akár vörös és fekete - Stendhal után szabadon. Meghatározó színek a kórus esetében. Mondhatni, arculati színek.
Mert ha egy kórus színpadra lép és egységes képet szeretne mutatni magáról, kell valami közös pont. Például azonos színű öltözet. Eleinte a főszabály az volt, hogy a felső legyen piros színű, mindegy, hogy ing, póló vagy blúz, a nadrág vagy szoknya pedig fekete. A piros-fekete pedig egy elég markáns színkombináció ahhoz, hogy határozott látványt nyújtson a színpadon 40-60 piros-feketébe öltözött kórista. Izé, webberes. Mert ez még bizony a webberes időkben volt.
Aztán az egységes viselet érdekében a piros felső leginkább piros garbó lett, majd került rá egy fekete mellény.
És megint csak az a bizonyos tévés szereplés, megint csak a Friderikusz Sándortól érkezett meghívás a vízválasztó, akárcsak a névváltás esetén. Mert a tévében nem nézhetünk ki akárhogy! Egyenmellény készült, és tényleg rendkívül egységes képet mutatott a csapat.
Az idő előrehaladtával a fellépőruhák már változtak, főleg, amikor már a ZIG-Singers újbóli összeállásáról volt szó. A piros és a fekete azért mindenkinek ott volt valamilyen formában az öltözetében.
Vagy éppen a körmein...
Kíváncsian várjuk június 8-át, akkor vajon hányféleképp jelenik meg a színpadon a piros és a fekete!
